2.fejezet
Omar ma nagyon veszekedos hangulatában volt,Asmaa bármit csinált,az neki nem tetszett.
En egész nap csak unatkoztam,míg anyám át nem hívta hozzánk legjobb barátnomet,Esrát,aki egy torok család lánya volt.Iskolába is egyutt jártunk,mindenhol egyutt voltunk,de már rég nem találkoztunk a szunet végett.
Reggel leszállt a buszrol édesanyjával,Hulyaval,majd meglátogattak minket.Egészen estélig ott voltak,majd jott a busz,s el kellett vele menniuk haza.Jo nap volt,de ez az Esrával toltott ido sem tudta elfeledtetni velem Mostafaht.Egész éjjel gondolkodtam,majd valamire elszántam magam.
Másnap dél korul elmentem a helyi internet kávézoba.Tudtam,hogy van,de soha nem jártam még odabent.Az ajto elott meg is álltam,magamban nevettem,hogy milyen gyáva vagyok,amiért nem merek bemenni.De bementem.Sok tekintet rámszegezodott egy darabig,nem tudtam hova menjek.Odamentem az egyik asszonyhoz,aki a pult mogott volt.
-Elnézést,de eloszor vagyok itt.Megmondaná nekem,hogy mit kell fizetnem,ha a számitogépet akarom használni?
-Persze-bologatott az asszony,majd kezével felmutatta a pénz osszegét.Epp volt nálam annyi.Kifizettem,majd odaultem a sarokba ahol nem volt senki.Kissé ugyetlen voltam,nemigazán értettem az internethez.Sokáig ott voltam,majd számomra érdekes modon odajott egy fiu.
-Salam aleykum-koszont nekem,kozben mogottem volt.
En hátranéztem és meglepodtem,nem tudtam ki az.
-Aleykum salam-bolintottam neki kissé félve.
-Látom nemigazán értesz a gépekhez.-nevetett majd mellémult a másik székre.-De ha gondolod segíthetek.
-Nagyon koszonom!-hálákodtam neki,majd meg is kérdeztem,hogy hol lehetne megkeresni valakit.
Egyketto megcsinálta amit kértem,majd mondta,hogy írjam be a keresett személy nevét.Lassan de beírtam."Mostafah Ahmed"
-Nocsak!-huzta fel az egyik szemoldokét a fiu-szoval errol van szo.Csaknem a szerelmed?
-Jaj!-csaptam a fejemhez,majd néztem érthetetlenul a fiura,utána vissza a gépre.Az elobb segített nekem beregisztrálni,ugyhogy elso dolgom az volt,hogy irjak Mostafahnak egy uzenetet.Semmi nem állt benne csak két kérdés: Hogy vagy?Mikor josz el megint?
Biztos fog neki orulni ha meglátja,s mostantol tobbet fogok ide járni,s végre beszélhetek vele.Nem is tudom miért nem jottem rá hamarabb.
Mikor kijelentkeztem,felálltam s elindultam ám a fiu utánamjott.
-Miért kovetsz?-néztem rá mérgesen.
-Dehogy kovetlek-nevetett egy jo nagyot a fiu,ami végett eléggé szégyenben éreztem magam.-Csak gondoltam ha már megkoszonni nemtudod a segítségem,legalább a nevedet mond meg.
-Koszonom-mosolyogtam rá gonoszan a fiura és kimentem.Az kávézo utcájábol még ki se jottem,már szaladt is utánam a fiu.Nagyon az idegeimre ment,amiért nem tudodd leszállni rolam.
-Szoval ugy hívnak,hogy Koszonom.Szép név,mit ne mondjak...-lassult le mellettem,s immár lassan sétált.
-Igen.Es a tiéd mi?
-Az,hogy Szivesen.-majd ezután a fiu még nagyobbat nevetett,s a hasát fogta.
Miért nevet mindenen?-gondoltam magamban.Amiota meglátott folyton nevet,mitol van ilyen jo kedve?
-Merre laksz,Koszonom?-nézett rám még mindig oriási vigyorral az arcán.
-Ott.Látod?-mutattam az utca végérol is jol látszo otthonomra.
-Na várj csak!-állt meg a fiu.-Te vagy Ali lánya?
-Igen!-vágtam rá,nemtudtam honnan ismerte az apámat.
-Szoval te Hamdi huga vagy?-nézett rám csodálkozva a fiu.
-Igen,de miért kérded?Honnan ismered oket?
-Hamdi az osztálytársam volt-mondta,ám láttam az arckifejezésén,hogy nem igen kedvelte a bátyámat.
Bolintottam neki egyet,majd megin elindultam,de utánna ujbol megálltam,mert megint hozzám szolt.
-Mond meg neki,hogy udvozli Rahad.
-Atadom.
Majd szo nélkul elment,de már nem volt arcán se vigyor,se mosoly.
Hazaérve Omar elkapta a kezem.
-Hol voltál?-nézett rám idegesen.
Kirántottam a kezem az ovébol és megmontam neki,hogy sétáltam.
Másnap is elmentem a kávézoba,viszont nem kaptam uzenetet.Szomoru is voltam.Mikor megláttam Rahadot,kicsit felvidultam,mert tudtam,hogy mindjárt idejon és nem leszek egyedul.De számitásaim kudarcot vallottak.Egyszer rámnézett,majd fejét is elfordította.
Nemértettem miért ilyen.Talán mert tegnap egy cseppet sem voltam barátságos.Lehet,hogy a szerelmi bánatom végett voltam mostanában olyan rosszkedvu,de már sajnáltam,hogy ugy viselkedtem.Lassan felkeltem,majd mentem kifelé.Ott mentem el kozvetlen kozel hozzá és nem is koszont.Hallatlan.Kimentem az ajton és vártam,hogy utánam szaladjon de semmi.Akkor ujabb otlet jutott eszembe.Elmentem Hamdihoz.
Hamdiék a város másik felében éltek,leroviditettem az utat.Mindig kikerultem az embereket,igazábol féltem egy kicsit,mert nem szoktam egyedul kovályogni a városban.Mikor megláttam Hamdiék házát,gyorsan beszaladtam.
Az eloszobában ott állt velem szemben Mariam.Arca annyira visszataszitoan undok volt,hogy inkább kikerultem.
-Hamdi!-kiáltottam fel a házban.
Kis ido mulva lejott a lépcson a bátyám és két kezét osszecsapta.
-Hogyhogy te itt vagy?-nézett rám o is barátságtalan arckifejezéssel.
-Nemzavarok sokáig,csak valamit át kell adnom.
-Na és mit?
-Rahad azt mondta,hogy udvozol.
Láttam az érdekes osszefuggést.Mikor Rahad megtudta,hogy Hamdi a bátyám,elkomorodott.Majd ugyanezt láttam Hamdin is.
-Miért álltál vele szoba?-futott le a lécson Hamdi-Mit képzelsz?-ordított a fulembe.
-En nem tudom ki o,csak találkoztunk.-sutottem le a szemem.
-Rahad egy mocsok!Szoba ne állj vele,mert ha megtudom nem uszod meg szárazon.-fenyegetett a bátyám,kozben azt sem tudtam,mirol van szo.
-De miért ez a nagy harag?Mit tett?-néztem a padlorol ujra Hamdira.
-Elég nyomos indokom van rá,hogy ne beszélj vele.
-Ha nyomos az indok,tán nekem is elmondhatod.
Hamdi megragadta a karomat és berántott az ebédlobe,majd le egy székre,o pedig leult szembe.Mint egy vallatás,korulbelul ugy nézett kii a dolog.
-Rahad az osztálytársam volt és mindig végette vert meg apánk,mindig hazudott.Egyszer azt hazudta,hogy elloptam a pénzét,amit az anyja tett oda,kozben kiderult,hogy nála volt.Egész gyerekkoromat tonkretette.Tobbszor csunyán osszeverekedtunk.Es ez még nem minden...
Nemhallottam a fuleimnek,nemértettem,hogy miért ilyen az a kedvesnek és vidámnak tuno fiu.
-Emlékszel még Mostafahra?Hát persze!
-Mit tett Mostafah?-tátottam ki a számat és mereven figyeltem Hamdira.
-Nem,o nem tett semmit.Mit tett Rahad?Kozbenjárt abban,hogy Mostafah ne vehesse feleségul Rahad novérét.Pedig Mostafah nagyon oda volt érte,talán még most is szereti...
E szonál,hogy szereti,azthidtem leesek a székrol és eszméletem vesztem.Lehet,hogy még mindig szereti?!Talán ezért nem vonzodik semmiképp hozzám.
-Nemérdekel engem ez a szerelem dolog meg semmi,de Mostafah már a családba tartozik,hát mellette kell állni,nem pedig az ilyen mocskos Rahad féle ember mellett.
Hirtelen felálltam a székrol,majd kimentem a házbol.Mentem oda vissza,ahol Rahadot szokom látni,az internet kávézoba.Odamentem az pultosasszonyhoz,s megkérdeztem,nem e tudja hol lakik Rahad,aki mindig itt van.
-Rahad?-kapott a szája elé az asszony-Lányom ugye komolyan nem Rahadot keresed?
-De igen,miért?-értetlenkedtem.
-Hát jo én elmondhatom,hogy hol lakik,de nehogy bajod legyen belole.-majd kimutatott az ablakon-Ezen az utcán befordulsz,és a folyo mellett lehet megtalálod a házukat.
-Koszonom,Allah áldja!-majd kimentem a kávézobol.
Futottam az uton,szoknyámat felhuztam,majd egyre gyorsabban szaladtam,ugyvettem észre,semmi sem elozhet le.Miért voltam ennyire kiváncsi erre a torténetre?Nemtudom magam sem.
Az utca,ami a folyoval volt szemben koszos volt és sok kisgyerek futkározott és játszott.Elmentem kozottuk,de majdnem elvittek magukkal.
-Te mit keresel itt?-kiáltott nekem oda Rahad,komoly,semleges hangulatu tekintetével rámnézett.A lépcson ult,és faágakat tordelt a kezében.
-Jo,hogy megtaláltalak!-majd odaszaladtam,már kezdett sotétedni.
-Mond mit akarsz!
Eszrevettem rajta,hogy egy icipicit elmosolyodott mikor kozelebb mentem.De aztán megint osszeráncolta a homlokát.
-Mond el!Mi volt Hamdival?Miért utáljátok egymást ennyire?
-Jártál már nála?
-Igen.
-Lehordott engem mindennek?
-Igen.Ezt szeretném megtudni,hogy miért?
-Mit akarod megtudni?O már biztos elmondta.
-Elmondta,de nem hiszek neki!-majd odaultem mellé a lépcsore.
-Jo,a két szép szemedért elmondom-nézett rám,majd elfordult,a folyot nézte-Tobb okbol is ki nem állhatom a bátyádat.A legrosszabb cselekedete az volt,mikor elhíresztelte rolam,hogy tolvaj vagyok,hogy elloptam azt a pénzt amit az édesanyád adott neki.
Micsoda? Ezt el sem hiszem!Hamdi hazudott?Lehet az is,hogy Rahad hazudik.Még is jobban hiszek neki.
-Azota az egész városban,bármilyen ember meglát,tolvajnak hív,mindenki utál,egy barátom van,az is a testvérem.Akkor mindent elrontott.Es hogy megmutassák,hogy ok felljebbvaloak mint én,mert ok nem lopnak,egy nap,mikor jottem haza a legkisebb testvéremmel,Amirával,kiszálltak egy autobol,elkaptak engem és nekem estek.
-Megvertek?Kik?-néztem rá mostmár nagyon kiváncsian és feldultan.
-Hamdi és...nemakarlak megsérteni,de az apád és Mostafah,nem tudom ismered e ki az.
Ez tul sok volt aznapra nekem.Mostafah?!Akit én halálosan szeretek?Es az apám,akirol csak jot hallottam?
-Utána Mostafah majd megorult a novéremért,folyton zaklatta,kereste ot uton nyomon,annyira belészeretett.Sajnos Fatma is így érzett késobb.De én se és az apám sem engedték,hogy osszeházasodjanak,azota Fatmát hozzáadtuk egy Luxorihoz.Jobb ez így.
Sajnáltam Rahadot és neki hidtem.Ezt kozoltem is vele,majd felálltam és elindultam haza.Nem bírtam felfogni,hogy Hamdi,apám és...Mostafah is ilyet muveltek volna.Merengésemet a lassu hazafeléut kozben valaki megzavarta.
-Hazakísérhetlek?-jott utánam Rahad és ujbol vigyorgott.
-Persze!-most visszamosolyogtam rá.Reméltem,hogy orul neki.
-Ilyen sotétben nem jo ha egy lány egyedul megy az utcán.-nézett a szemembe Rahad.
-Mondom,hogy elkísérhetsz!
Ezután mellémpattant és egyutt mentunk hazafelé.Hálistennek messzebb laktam,ugyhogy beszélgethettem vele.Megtudtam,hogy 5 testvére van,o a második legnagyobb,Fatma a legoregebb.Rahadék nagyon szegények voltak,ezt a házukrol is láttam,és sajnáltam,amiért nem tanulhatott tovább,de akart volna.Ez a lehetoség Hamdinak is megadatott,na meg Mostafahnak is.
-Jo volt veled beszélgetni!-mosolyogtam rá,de már nem csak mosoly volt,hanem én is vigyorogtam.
-Hát nagyon jo velem beszélgetni,tudom-nevette el magát-De azért nézd át a zsebeidet,hogy nem e loptam el a pénzedet.
-Ne butáskodj,nincs is zsebem-mutattam szoknyámat,amin tényleg nem volt egy zseb sem.
Elkoszontunk,s mikor mentem be a kapun hátranéztem.Nagy meglepetésemre o is.
Mikor beértem a házba,Omar mint a fujtato bika futott felém,és egy hatalmas pofont adott.Leestem a foldre,anya futott oda Omart lefogni.
-Mit keresel ilyen késon kint a városban?Nem ezt vártam toled Faiza!Mégegyszer ha el koborolsz utánad megyek és ezt mindenki más elott fogod megkapni.
Anya letérdelt hozzám,megsimította az arcom,majd felkísért a szobába.
Be is csuktam magam után az ajtot.Hiába tudtam meg ennyi rosszat Mostafahrol,én mindig is a jo embert fogom benne látni,ugy éreztem.Odaálltam az ablakhoz,s messzire néztem.Belegondoltam,hogy itt van o is,ez alatt az égbolt alatt.Csak egy másik kontinensen.